A Keleti kincsek (fűszer) drágulása szinte kiszívta Európából a nemesfémeket, mivel azoknak az ellenértéke az ebből készült pénz volt, fogyasztásuk pedig nőtt. Az oszmán-török által megemelt adókat is növelték a kiadásokat. A reneszánsznak (is) köszönhetően fejlődött a Nyugat-Európai tudományos élet, létrejöttek az óceáni hajózás feltételei – ilyenek voltak a Karavellák, (kormányozható, nagy vitorlafelületű hajók) vagy például a tájoló. De nőtt a tapasztalt hajósok száma is.

A portugál hajósok egyre merészebb vizekre eveztek, egészen Afrika déli pontjai felé. Az első siker Diazé volt, ő 1487-ben elérte a Jóreménység fokát, de 1498-ban Vasco da Gama – Afrikát megkerülve – eljutott Indiába. Nekik köszönhetően kereskedelmi területek jöttek létre Makaóban és Indiában, a portugáloké lett a fűszerkereskedelem.
Felbátorodva a sikereken többen útra keltek, például 1492-ben spanyol királynői támogatással Kolumbusz Kristóf is. A passzátszeleket kihasználva alig kettő hónap után elérte a Bahama-szigeteket, de az új kontinens közepén ő fedezte fel Kubát is; Összesen négyszer járt ott. Halálakor azt hitte, hogy Indiában járt, ezért kapták az ott élő őslakók az indián elnevezést. Tévedett – az Amerigo Vespucci nevét öröklő Amerikára lelt. A haszonszerzés, és a fűszerszigetek megtalálásának reményében többen elindultak, Magellán volt például az első, aki körbe szerette volna hajózni a Földet 1519 és ’21 között. Őt megölték, de hajója visszajutott Európába, ami bebizonyította, hogy a Föld körbehajózható.

Amerika felfedezésével kezdett kibontakozni a gyarmatosítás. Az új világ rengeteg nemesfémet rejtett, és ültetvényeknek alkalmas talajt is tartogatott. A terület az európai erőknek könnyen meghódítható volt, mert az itt élő indián törzsek nem voltak elég fejlettek a védekezésre. Nem ismerték például a puskaport, vagy a lovat sem – elsőként spanyol konkvisztádorok (hódítók) késztették őket behódolásra, minimális erőbedobással. Az őslakos indiánok által felépített különböző szintű kultúrák (maják, aztékok, inkák) pár évtized alatt „kihaltak”, szervezetük nem viselte el az európai betegségeket, vagy a bányákban, ültetvényeken kikényszerített rengeteg munkát. A világ első felosztása is ide kapcsolódik, 1494-ben jött létre a tordesillasi szerződés spanyolok, és portugálok között.

Árforradalom zajlott le Európában, a beáramló nemesfém ugyanis értéktelenné tette az aranyat, és az ezüstöt. Ennek köszönhetően a mezőgazdaság és az ipar árai emelkedtek, ez és a bővülő piac ösztönözte a termelést, és a kereskedelmet.
A világkereskedelem is kibontakozni látszott, az Amerikából érkező nemesfém, cukor, vagy dohány Európába került, cserébe vissza iparcikkeket küldtek. Az amerikai cukorból készült alkohol és iparcikk Afrikában rabszolgákat ért, akiket vihettek az új világba gyapotföldekre, bányákba dolgozni.
Az új óceáni útvonalaknak köszönhetően fellendült a kereskedelem Ázsia felől is, az új útvonalak pedig új kikötőket hoztak létre: például Amszterdamban, vagy Liszabonban. Következményként megjelentek a tőzsdék is, az első Antwerpenben, 1531-ben, ahol nagy tételben, áruminták alapján lehetett üzletet kötni.
Részben átalakult a levantei kereskedelem is – a távol-keleti fűszerek helyett már a közel-kelet nyersanyagai vándoroltak Európába, amikért ott iparcikkekkel fizettek. A Hanza forgalma ugyanakkor fellendült, Kelet-Európából élelmiszert szállítottak a nyugat iparcikkeiért cserébe.