A török kor pusztításait kiheverni látszó Magyarország fokozatos fejlődésen ment át a XVIII. században: megváltozott etnikai összetétele, (80% helyett 40-42% a magyarság aránya) fejlődött mezőgazdasága, (kapásnövények terjedése, vetésforgó) és ipara is (céhek).
A század második felében érte el hazánkat a felvilágosodás eszméje, ennek két jeles abszolutista uralkodója volt anya és fia, azaz Mária Terézia és II. József. A felvilágosult abszolutizmusra jellemzően (főleg II. József) az egyház háttérbe szorításával, rendeleteikkel igyekeztek irányt mutatni Magyarországnak.

Mária Terézia: 1740 és ’80 között királynő III. Károly utódjaként. Uralkodásának a Pragmatica Sanctio (1723), azaz a nőági örökösödés ágyazott meg. Igyekezetett a magyar arisztokráciát és értelmiséget érzelmileg is a birodalomhoz kötni – többször járt Magyarországon, hazahozatta Dalmáciából a Szent Jobbot, segítette a nemesség katonai és hivatali életre nevelését is. (például Theresianum, 1749-ből, vagy a magyar nemesi testőrség létrehozása 1760-ból.)

Rendeletei: Útmutatásul a feltörekvő Poroszország reformjai szolgáltak. Célja az állami működés ésszerűbbé, és költséghatékonyabbá tétele volt, mivel az állandó hadsereg fenntartása nagy összegeket emésztett fel. Elsőként az Ausztria és Csehország által már végrehajtott nemesi adózást kívánta megvalósítani, ám a rendi különállás kezdetben ezt nem tette lehetővé. 1751-ben a rendek elutasították az erre vonatkozó törekvést. Később, 1754-ben valósult meg Mária Terézia elképzelése, a védvám bevezetésekor.

1767, Urbárium: maximalizált jobbágyszolgáltatás (egész telek után heti egy nap igás, vagy két nap gyalogrobot). Az úrbéri telkek csökkenése, és a jobbágyak terhelése sértette az állam érdekeit, erre a rendeletre ezért volt szükség. A nemesi adómentesség miatt a majorsági földek adómentesek voltak, csak a jobbágytelkek után szedtek adót. Tulajdonképpen a birtokosok saját majorságukat a közös és az úrbéri földek rovására fejlesztették. 1964-ben még visszautasította az ötletet az országgyűlés, rendeletté 1767-ben lett. Ez a rendelkezés egyébként rögzítette a majorsági, és az úrbéres földek arányát is.

Ezzel a rendelettel Mária Terézia meggátolta a jobbágyterhek növelését, és az adó alapjául szolgáló úrbéri területek csökkenését is.

1777, Ratio Educations: tanügyi rendelet, mely a társadalmi-gazdasági felzárkózást hivatott elősegíteni.
Iskolarendszert kívántak létrehozni a népiskoláktól az egyetemig. Állami tantervet dolgoztak ki, ennek célja az államhoz hűséges, és hasznos polgárok nevelése volt. Az oktatás így is egyházi kézben maradt, de az állami tanterv biztosította a felügyeletet is. Az általános tankötelezettséget nem vezették be, mégis rengeteg 6 és 12 év között fiatalnak biztosították így az oktatást.

Előtérbe került a történelem, és a földrajz tantárgyak oktatása – a birodalomhoz hű, széles látókörű polgárok „kinevelése” Magyarország érdekében állt.

II. József: (1780-1790) Nem koronáztatta meg magát, hogy ne kelljen esküt tennie a rendi jogok tiszteletben tartására. Álma egy egységes, jóléti birodalom volt – buzgalmára jellemző, hogy uralkodásának 10 éve alatt közel 6000 rendeletet hozott, ezek közül több feleslegesnek, a hagyományokra nézve sértőnek bizonyultak. (ilyen a koporsó helyetti vászonba tekert temetkezés ötlete)

Rendeletei: 10 év alatt 6000 rendelet, melyeket halálos ágyán három kivételtől eltekintve visszavont – a jobbágyságra és alsópapságra vonatkozó, valamint a türelmi rendelete maradt mindössze fent.

1781, Türelmi rendelet: szabadabb vallásgyakorlás görögkeletiek, evangélisták és kálvinisták számára – e vallásúak is betölthettek minden állami hivatalt.

1782: feloszlatta a szerzetesrendeket, a tanító és betegápoló rendek kivételével. Vagyonukból vallásalapot hoz létre, melyekből gyarapítja a plébániák számát, növeli a plébánosok fizetését.

1784, Nyelvrendelet: latin helyett német, mint államnyelv – azaz a közigazgatás hivatalos nyelve. Ez a nemesség felháborodását váltotta ki.

Ez a rendelet volt az anyanyelv használatának, a népi hagyományok művelésének egyik elindítója.

1785, Jobbágyrendelet: II. József az 1784-es, erdélyi parasztfelkelés tanulságaiból indult ki ennek kidolgozásakor.
Megszüntette a röghöz kötést, a szabadon költöző parasztok mesterségeket tanulhattak.

A szabad jobbágyok az ipar számára jelentettek munkaerőt.

Egyéb rendeletei között tartjuk számon például a halálbüntetés eltörlését, felvilágosult gondolkodásával több hívet szerzett magának, olyanokat mint Kazinczy Ferenc. Korában mégis több „ellenséget” szerzett magának – a rendekkel az ő jogaik megsértése miatt került összetűzésbe.