A kalandozások lezárultával a magyarság válaszút elé került: folytatja nomád életmódját, vagy csatlakozik a kialakulóban lévő, keresztény Európához? A kettős fejedelemség megszűnése után a vezetés Árpád utódainak kezébe került – így lett fejedelem 972-ben Géza, a nomád öröklési rend értelmében. Fia Vajk, a későbbi Szent István örökölte tőle a hatalmat, aki bajor hercegnőt, Gizellát vette feleségül – a vele érkező lovagi kíséret segítségével győzték le Istvánék a hatalomért folytatott harcban nagybátyját, Koppányt. Ez után folyamodott a királyi címért István, aki koronát kapott II. Szilveszter pápától – a koronázásra 1000 és 1001 fordulóján került sor Esztergomban. Magyarország ezzel a keresztény királyságok közé lépett, István pedig a Kárpát-medence urává vált harcok által – ez lett az új, feudális állam alapja is.

Egyházszervezés: I. Szent István (997-1038) mélyen vallásos volt. Mivel tudta, hogy a vallás a fő kapocs Magyarország és Európa között, hozzákezdett az egyházszervezet kialakításához. Földreformokkal erősítette meg az egyházat, és törvényekkel biztosította annak gondtalan működését is.
Egyházmegyéket, püspökséget szervezett. Elrendelte a tized megfizetését, ami azt jelentette, hogy a termés tizedét a püspökségek szedhették be. Templomokat építtetett, törvényekkel harcolt a pogányság ellen, és a katolikus vallás mellett. Például, aki nem ment vasárnap misére – annak ellenére, hogy semmi feladata nem volt – az veréssel, és hajnyírással bűnhődött. Ha valaki nem tartotta be a böjtöt, elzárva tartatták be vele.
Az esztergomi püspökséget a pápa érsekséggé emelte, így a magyar egyházszervezet függetlenné vált a német birodalmi egyháztól. Később a kalocsai is érseki rangra emelkedett, ez után már a két érsekséghez tartoztak a püspökségek: például a veszprémi, győri vagy váci. A már Géza idejében is jelen lévő Benedek-rendi Bencés-kolostorokat (Pannonhalma, Pécsvárad) tizedszedési kiváltságokkal segítette, így is támogatva a hittérítést, és tanítást.
A létrejövő káptalanok (tagjai kanonokok) segítették a püspökök munkáját (oktatás, szertartások lebonyolítása), ők lettek a korszak körjegyzősége.

A vármegyerendszer: István idejében jött létre. A királyi várak köré épültek a vármegyék, így is biztosítva a hatalmat. A várak, és a hozzájuk tartozó birtokok lettek a várispánságok, élükön az ispánokkal. Az ispánok rendelkezésére álltak a szolga- és katonaállapotúak is. A fontosabb királyi várak lettek a vármegyék központjai, élükön a megyeispán állt. Helyi szinten az ispánok, és a megyeispánok képviselték a hatalmat – kezelték a jövedelmeket, bíráskodtak, katonai vezetők voltak. Az ispánok – a papok mellett – részt vehettek a királyi tanácsban, a legfőbb testületben. A legfőbb pozíció a királyi udvar ispánja cím volt, őket hívták nádorispánoknak.
A hadsereg alapjait a várak fegyveresei adták, (várjobbágy, várnép) őket ispánjuk vezette a hadban. A király alárendeltjei lettek a vitézek, később szervienseknek hívták őket.