Jel: érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, amely egy másik, önmagán túli jelenségre utal. Így minden jel két elemből áll, az egyik a jelölő, (amit érzékelünk) a másik a jelölt, ami az a tartalom melyet a jel felidéz.

A jel tulajdonságai: érzékszerveinkkel felfogható, önmaguknál többet jelentenek, általánosítható szerepűek, tehát nem csak egyetlen tárgyat, jelenséget idéznek fel, hanem a hozzájuk hasonló többit is. Egy adott közönség minden tagja elfogadja, egy jelrendszer tagja.

A jelek osztályzása:

• Természetes jelek: a körülöttünk lévő világról tájékoztat (ilyen a tűz füstje, vagy a villám fénye)
• Mesterséges jelek: szándékosan alkotott jelek, céljuk a közlés; nyelvi és nem nyelvi jeleket különböztetünk meg; a legkisebb nyelvi jel is ilyen, a morféma; ilyen a jelzőtábla is

A jelölő és a jelölt kapcsolata:

a – Hasonlóságon alapul, ez az ikon. Például a meteorológiai jelek. Ikon = ha a jel a jelölt tárgyra saját jellemzőivel utal.

b – Érintésen alapul, ez az index. Index = ha a jelölő és a jelölt között logikai, térbeli, időbeli kapcsolat van. Példa ide a kávé illata, vagy a tűz füstje.

c – Társadalmi megállapodáson alapul, ilyen a szimbólum. Szimbólum = ha a jeltest kiválasztása megegyezés eredménye. Ezek lehetnek a zászlók.

A nyelv, mint jelrendszer: A legegyetemesebb jelrendszer; Társadalmi jelenség – jelek és szabályok rendszere, változó rendszer. A nyelvi jelek sokaságából, és a jeleket közléssé rendszerező nyelvtani szabályokból áll.

A nyelvi jelek: a morféma a legkisebb, szóelemeknek hívjuk őket. A morféma további jelentéssel bíró, nyelvi egységekre nem bontható.

Példa: tud – tőmorféma, fogalmi jelentése van. ; ság – toldalékmorfémák

Lexéma: önálló jelentésű nyelvi egység (szótár, szó) Példa rá: fizikatanár, levendula, után, nem.

szintagma (szószerkezet): Pl.: - nézz az ablakra; - három fiú

Mondat: nyelvi elemekből, nyelvi szabályok által hozható létre. A mondtat a beszéd legkisebb egysége, példa: Mész ma úszni?