Elméletileg úgy terveztem, hogy folytatom az előző heti témát, de egy kis kitérőt engedélyezek magamnak :D

Mivel volt már szó a baba neméről, és hogy mit érdemes magunkkal vinni a kórházba, lehet, hogy nem ártana némi szót ejteni a névről, amit majd a kisbabánknak adunk.

Több külföldi országban is elfogadott, hogy miután megszületik a baba, csak azután adnak neki nevet, mondván nem tudhatjuk előre, hogy az általunk kiválasztott név vajon tényleg passzol-e neki. Mivel nálunk már a kórházi felvételnél megkérdezik (lehet ez kórházanként változik, de nálam mindkettővel így volt) a lehetséges fiú és lány nevet is, akkor is ha mi biztosra tudjuk, hogy pl. fiú (persze biztos csak akkor lesz, ha már kint van), így nem árt előtte egyeztetnünk, közös nevezőre jutnunk az édesapával.

Sokféleképpen lehet nekiindulni a dolognak. Mi is így tettünk annó. Sokan hagyomány alapján adják a saját nevüket, vannak, akiknek nagyon fontos a név jelentése, és akadnak olyanok is persze, akik az épp aktuális divatnevek közül választanak. De olyant is ismerek, akik miután totálisan biztosak voltak abban, hogy kisfiúk lesz, nem tudtak hirtelen nevet adni a kislányuknak, így megkapta az édesanya nevét.

Máté nálunk Mátyásnak indult, nagyon sokáig így is volt. Apa már pocakon keresztül szólongatta, hogy Matyi, Matyi, de aztán mire elértünk a 4D-s ultrahangra, valahogy azt éreztem, hogy szegény gyerkőc név nélkül fog születni, mert, hogy Matyi nem lesz, az is biztos. Szerencsére kaptunk egy csodás felvételt a pofijáról, így azt elnézegetve vacsora készítése közben, kipattant a név, hogy Máté. Extra gyors döntés következett, széles mosollyal az arcunkon, aztán hatalmas puszit nyomva a pocakomon: Máté. Nah, ez a mi nevünk.
Természetesen a családban akadtak olyanok, akik nem épp lelkesedtek a név hallatán, mondván "annyi van belőle, mint nyúlszar a deszkán", mi kitartottunk Máténk mellett :D és azt kell, hogy mondjam, a legjobb név számára.

Ábel...hát igen. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha lesz egy Ábel nevű kisfiam (habár azt se, hogy 2 fiam lesz). Valamikor a 18 hetes ultrahangot követően (ahol biztosra mondta a doktor úr, hogy újabb gyerekem lesz - azaz fiú), egyik este megnézetett velem Apa egy Kispál és a Borz koncertfilmet, ahol a végén megjelent a stáblista, benne Mihalik ÁBEL (dobos) nevével. Szinte egyszerre közöltük, hogy de szép leírva, hogy Ábel. Kimondani se volt rossz :D Így ott, azonnal eldőlt, hogy a kistesó neve: Ábel.

Hát igen, Máté és Ábel. Nem éppen túlontúl becézhető nevek. De nem is vagyunk olyan típusú személyek, akik agyon szeretnék becézgetni a gyereküket. Bár lehet ez azért van, mert az András is csak Andris, Anikó meg max Ancsi (de egy kezemen össze tudnám számolni ki szólít így), szóval nekünk ez megszokott. Jah, és ez csak a keresztnév. A családi neveket is sokan összekapcsolják, összekapcsolhatják. Bár én személy szerint nem értem, hogy majd mi lesz akkor, ha a Kiss-Tóth összetalálkozik majd felnőtt korában a Horváth-Kovács párossal...de ennek is biztos lesz valami megoldása, ahogy mindig mindennek szokott lenni.

Egy biztos a névválasztásban. Senki se hagyja magát befolyásolni, ne hagyjátok hogy beleszóljanak a nagyszülők, se keresztszülők, se rokon, barát, hiszen az a kis csöppség a Ti kis babátok. Úgy és olyan nevet kell neki adni, amit kimondva a legcsodásabb dolognak éreztek (még akkor is, ha majd a bolt közepéről kell megkérnetek, hogy álljon már fel - bár eddig ilyen nem történt velünk és remélem nem is nagyon lesz). Teljesen mindegy, hogy hogy nevezitek el, hiszen mindenki majd azt szokja meg, és egyébként is, úgy is egy egyedi kis csemete lesz, akiből nincs még egy a világon :D

u.i.: egy kis segítség a névválasztáshoz itt.