Lassan már nem is emlékszem, hogy mikor tudtam utoljára ide írni, de ezt a történetet nem bírtam magamban tartani. Mivel a "nagyfiú" bölcsiben, a kicsi meg épp felfedezi a terepet, gondoltam gyors megosztom veletek, hogy minek voltam a múlt héten szemtanúja.

Annó a főiskolán egyik kedves csoporttársam arról írt szakdolgozatot, hogy milyen hatással van a kisbabára az édesanya bármilyen jellegű káros szenvedélye. Itt most nem arról beszélek, hogy pl. reggelente megiszik egy tejeskávét, mondván a vérnyomása éppen, hogy alulról köszön a megfelelő értéknek, vagy a néha nagy ritkán elfogyasztott 1 pohár vörösborról, ami állítólag még hasznos is, hanem a cigarettáról, italozásról, olykor a drogozásról. Sajnos sok kismama egyáltalán nem bír, vagy sajnos nem is akar leszokni a már számára nélkülözhetetlen szerekről. Pedig ahogy saját magának árt vele, gondoljunk bele, mit árthat egy épp fejlődő kisbabának a pocakjában.

Mikor még én állapotos voltam a fiúkkal, sokszor kerültem olyan szituációba, hogy a társaság egyik tagja dohányzott pl. mellettem. Ez egy igen kínos szituáció a kismamának, aki nem tudja, hogy miként kérhetné meg a dohányzó személyt, hogy ha lehet, ne tegye, amit tesz :) ugyanis a passzív dohányzás még károsabb, mint ha mi magunk szívnánk.

A legdurvább emlékem a kórházban töltött idő alattról való. Sajnos nem kevés kismama járt le az épület elé elszívni egy-egy cigarettát. És még ők voltak felháborodva, hogy ha megvető pillantásokkal néztek rájuk. Gondolom ilyen látvánnyal nem vagyok egyedül.

A sztori pedig, ami miatt ez számomra most szóba került, a következő: Épp a szokásos, rohanásos nap volt a bölcsibe múlt hét csütörtökön. És természetesen a megszokott forgalom a városban. Miután sikeresen el tudtam indulni a kölcsön kapott autóval (ami megérne egy külön sztorit - az autó és a "lükverc" címmel), és rájöttem hogy mi merre, egyszer az egyik piros lámpánál (természetesen én álltam elől) arra lettem figyelmes, hogy a zebránál egy hatalmas pocakos nő szívja a cigarettát, mint ha mi se lenne természetesebb. Annyira lefagytam a látványtól, hogy még a zöld lámpát sem vettem észre. Egész úton azon gondolkodam, hogy vajon tudja, hogy mit csinál? Természetesen azon kívül, hogy épp a saját igényei szerint éli életét. Vajon tudja, hogy a nikotin átjuk a magzatba (és majd szoptatáskor az anyatejbe - persze ha majd tudja szoptatni és akarja is), hogy valószínűleg kisebb súllyal fog emaitt születni a babája, hogy az újszülöttkori és csecsemőhalálozás egyaránt magasabb dohányos anyák gyermekei között, magyarán minél tovább és minél többet dohányzik az anyuka a terhesség alatt, annál veszélyeztetebb a babája? És akkor még nem beszéltünk a tüdő megfelelő érlelődéséről, esetleg majd későbbiekben az asztma kialakulásáról...aztán nem értik, hogy gyermekük miért olyan amilyen. Minden esetre jó lett volna tőle megkérdezni...