"A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat."

Mi mindkét gyerkőcnél úgy terveztük, hogy Apa ott lesz velem/velünk, mikor a kis bébibogyónk megszületik. Sajnos a sors ezt másként hozta.

Már a szülésfelkészítő alkalmával volt szerencsénk megnézni a szülészetet itt Veszprémben. Hát mit ne mondjak, nagyon sokkal a szülés kiírt időpontja előtt nem érdemes elmenni, mert csak megijed az ember. Máténál túl korán mentünk, így ijedtségemet csillapítva megbeszéltük férjemmel, hogy bejön velem, és ott lesz, támogat, segít mindenben, amiben csak tud.

Kora délután miután sikeresen elfolyt a magzatvíz, bementünk a kórházba. Szépen renben, annak módja szerint én becsöngettem a szülészetre, és onnan már nem volt vissza út. Felvették az adataim, kikérdeztek minden féléről, eközben Andris kint a folyosón fogadta a hívásokat, mint valami telefonos ügyfélszolgálatos, várva az alkalomra, hogy végre ő is bejöhessen hozzám. Több óra eltelte után még mindig az ajtón kívül várakozott, jól megéhezett, elszaladt a szemközti gyorsétterembe, visszajött jóllakottan, és még mindig nem jöhetett be. 8 órányi vajúdás után egyszer csak jött a hír, császármetszés. Ekkor sejtettem, hogy esélytelen, hogy velem lehessen, pedig már nagyon vágytam egy kis megértő pillantásra, hogy megfogja a kezem, és megnyugtasson, hogy minden rendben lesz...

Ábelnél természetesen újabb lendülettel és lelkesedéssel vártuk a szülést, hátha végre ott lehet mellettem, de ez a terv se jött be. Egyrészt a vajúdás is kissé hosszúra nyúlt, 5 napig azért mégsem lehet bent, másrészt az a fránya látogatási tilalom is keresztbe tett, így esélytelennek bizonyult, hogy a baba születésénél velem lehessen (bár lehet jobb is, hogy nem volt ott, hiszen a végén mégis csak császármetszés lett). Mint később egyébként kiderült, ha beadattuk volna kb. 2 héttel a szülés előtt az influenza oltást, és erről igazolást is tudtunk volna vinni, akkor bejöhetett volna. De természetesen erről senki nem tájékoztatott minket, pedig sok-sok egészségügyis emberrel találkoztunk akkortájt. (Így ha épp beleesel az influenzás időszakba, és szeretnétek együtt lenni a szülésnél, erről időben gondoskodjatok.)

Ebben az egészben a legérdekesebb számomra, hogy a vajúdás alatt nem lehetett ott Andris velem egy percig sem, pedig rettenetesen fontos lett volna számomra, hogy fogja a kezem. A leghosszabb az egészben úgyis az, hogy elérjük a megfelelő 5-6 ujjnyi tágulást, és pont ennél a szakasznál nem lehetnek ott az Apukák. Szerintem akadnának olyan férjek, akik lehet, hogy konkrétan a szülésnél nem igazán szeretnének ott lenni, mert nem bírják a vért, vagy nem szeretnék látni, hogy mi történik a párjukkal, de szívesen segítenének a vajúdás alatt mindenben, amiben csak tudnak.

A szülésnél természetesen nem csak apukák vehetnek részt. Akadnak olyanok, akik az újdonsült nagymamát kérik meg, vagy megismerkednek egy dúlával (ez egy teljesen más téma, de lehetőségek már erre is vannak), aki már a várandósság alatt mellettük lehet.

Teljesen mindegy, hogy kit választunk, a legfontosabb az, hogy az a valaki is igazán akarja ezt a dolog. Gondoljuk végig mi a legjobb nekünk, a babának, mindenkinek? Ne erőltessünk senkire semmit, hiszen ez mindenkinek egy igen nehéz és egyben izgalmas esemény. A pasik ebben amúgy is "rosszak", mert képesek a szerelmükért mindent megtenni, még ha nem is igazán bírják a dolgot. Ezt próbáljuk meg szem előtt tartani, és észrevenni, hogy mi a közös cél...