Olimpia. Olimpia lázban ég a világ. Olimpia lázban égek én is. Egy pillanatról sem szeretnék lemaradni, a hivatalos és nemhivatalos szurkolói oldalakkal versengve osztom meg saját adatlapomon a magyar sikereket. A MI sikereinket! …és hála Istennek, nagyon sok „dolgom” van.

Olimpai írásaimat pedig (tehát, az ígértemtől eltérően, az olimpia ideje alatt valószínűleg sűrűbb blogolásra számíthat a Kedves Olvasó) nem egy csillogó érem történetével kezdeném, „csak” annak reményével. Egy nagyon szimpatikus fiatal lány lépett a cselgáncsozók 78 kg-os csoportjában tatamira. Szimpatikus, mert magyar. Szimpatikus, mert látom rajta, hogy valamit itt nagyon szeretne. Szívből.

A négy közé jutás folyamán azonban olyan fordulat következett, amit senki nem várhatott. A judo-hercegnőnek nevezett Kayla Harrison elleni mérkőzésen egy dobásnál megsérült, s egy porc levált a térdéről. Bár alig tudott lábra állni, nem adta fel! Ugyan az amerikai nyerte a találkozót, Joó Abigél a vígaszágon folytathatta.

A bronzmérkőzésig egy lengyel ellenfélen át vezetett az út. Igaz, a lépcsőn való felmenetel is gondot okozott a magyar versenyzőnek, a tatamin mégis felülkerekedett fájdalmán, s – ipponnal – Daria Pogorzeleceten is.

A bronzmérkőzésen végül a francia Audrey Tcheumeo legyőzte Abigélt, így a magyar lány az ötödik lett. Bízzunk benne, hogy még sokat hallunk róla, s a 2016-os riói olimpián aranyérmesként köszönthetjük a kitartásával példaként előttünk álló Joó Abigélt!