Nem maradhatott el. Csütörtökön és pénteken igazi téli időjárás tette próbára az országot, különösen a Dunántúl lakosságát; szombat délutánra viszont már minden út járható volt, aki szeretett volna, az eljutott a 16 órától megrendezett VI. Wass Albert emlékestre.

El is jutottak, sokan. Jó érzés volt látni, hogy a kultúra is képes széles köröket megmozgatni, három generáció tagjai töltötték meg csaknem teljesen szombat délután a Városi Mozi vetítőtermének üléseit. Az érkező vendégek egy szép kivitelű üdvözlőkártyát kaptak, melyen olvasható volt Wass Albert tapolcai látogatásakor hátrahagyott bejegyzése, melyet egy szintén székelyföldi fiatal lány, akkor tapolcai lakos Anna emlékkönyvében vetett papírra. A folytatásban nagyjából 100-110 érdeklődő kaphatott Wass Albert életéről, munkásságából és a magyarságról magas szintű előadást, melyben közreműködtek a Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola diákjai is. Az „elemi iskolások” énekeltek, szavaltak, felolvastak az erdélyi író műveiből, sokak szemébe ragyogást varázsolva ezzel. A felolvasóestet a Himnusz közös eléneklése után a szervező, a Tapolcaiak a Nemzetért Egyesület képviseletében pódiumra lépő Bertalan Csaba nyitotta, aki a Csaba című műből idézett. Kovács Edina írását, mely az író életútját mutatta be – kiemelve a mérföldköveket – Havasi Gábor olvasta fel, e mozgalmas, példás életpálya eseményei között léptek színpadra a kisiskolások is, akiknek felkészítője Bányai Barbara volt. A diákok külön megemlékeztek a magyarság egyik legnagyobb tragédiájáról, a doni katasztrófáról, a hősök tiszteletére mécseseket gyújtottak, melyeknek fénye beragyogta a színpadon elhelyezett történelmi, és jelenlegi nemzeti lobogóinkat. A mécsesek mellett korabeli bajonettel, rohamsisakkal és a piros-fehér-zöld zászlóval emelték az emlékezés varázsát. A sort egy kisfiú vezette a magyar trikolórral, számára erről is emlékezetes marad(hat) a megemlékezés.
A Wass-műveken keresztül megelevenedett a történelem. A viharos XX. századból képet kaphattunk az első világháború utáni időszakról, 1956 magyar karácsonyáról és a kommunizmus üldöztetéseinek megpróbáltatásairól is – mindezt erdélyi magyar szemüvegen keresztül látva. Az író, miután elszakadt a számára oly kedves szülőföldjétől munkásságával öregbítette Erdély, és úgy általában hazánk hírnevét – akár az Egyesült Államokban, egyetemeken tanítva is. Az erdélyi magyar irodalom meghatározó alakja például ily módon próbálta tartani a lelket sorstársaiban: „Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad.”

A tartalmas, közel másfél órás program végén a hallgatóság a Székely Himnusszal zárt, Bertalan úr pedig külön köszönetet mondott a fiatalok szüleinek, nagyszüleinek azért a nevelésért, melynek szellemében igazgatják gyermekeik útját, méltó módon zárva a hatodik alkalommal megrendezett Wass Albert emlékestet. Felemelő volt látni, hogy többen könnyes szemmel köszönték meg a műsort a szervezőknek.