A napsugarak már megérkeztek Tapolcára, az ünnep után pedig a régen várt tavasz-érzés is eluralkodott többeken. Hamarosan újra turisták tömegei keresik fel a várost, így a kérdés adott: készen állunk rájuk?

Nem csak róluk szól; egy tapolcai lakos élete nem csak a vendégekből áll. Fontos, hogy nekünk is tetsző városkép táruljon elénk, ha ügyeinket intézzük a forgatagban, velünk, helyiekkel is éreztessék azt, hogy fontosak vagyunk, hogy biztonságban lehetünk. A törekvés a pozitív látszat megvalósítására kifogástalan, de egyelőre mindez csak törekvés és látszat, a tapolcai lakosoknak kézzel fogható eredmények kellenének.

Az éremnek – mint mindig - ezúttal is két oldala van. Az árnyoldalra akkor lettem figyelmes, amikor legutóbb haladtam végig a Fő tér mindkét oldalán. A könyvesbolt felőli oldalon és azzal szemben, a lottózó utcájában is kétes érzést kiváltó látvány fogadott; potyogó vakolat, törmelék az utcán. Balesetveszélyes? Aligha, hessegettem el a gondolatot. Jobban megnézve a ma is lakóházként működő előbbi példát, inkább nem akarok belegondolni, hogy pedig bizony ott érhet minket bármikor derült égből – no nem villámcsapás, hanem valami más is.

„Odaát” sem jobb a helyzet. A megújult belvárosi irodaház tövében található bordóra mázolt épület elhagyatottnak, gazdátlannak tűnik – korábban volt ott ruházati üzlet és lakástextil-bolt is, ma egyik kirakata nagy betűkkel hirdeti: ELADÓ, KIADÓ. Sajnos tényleg úgy is néz ki, mint ami senkié. Ahogy korábban utaltam rá törmelék hever a flaszteren, jobban szemügyre véve a házat pedig össze is rakhatjuk a kirakóst – a kopottas épület elárulja, honnan is származnak a hiányzó „darabok”. Anélkül, hogy riadalmat szeretnék kelteni, – távol álljon tőlem – sejtelmesen megjegyzem: van ott még, ahonnan ez jött. Ugyanezen az útvonalon egyenesen továbbhaladva egyébként láthatunk egy lehetséges alternatívát a „mész-vészre”: az egyik hasonló sorsra jutott egység falait ma zöld, hálószerű valami (a szakértők biztos tudják, mi ez) fedi, megóvva az arra járókat az esetleges meglepetésektől. Ha előbb nem is, talán az idegenforgalmi főszezonra találnak megoldást a további, pár házszámmal arrébb található problémákra is..
A már korábban is szóvá tett graffiti-kérdés sem szűnt meg, sőt: azóta a buszmegálló üvegét is megjelölték egyesek, talán ők sem tudják, hogy miért. Úgy látszik, továbbra is csak nézőpont kérdése… Szerény véleményem szerint vigyázhatnánk jobban is értékeinkre, és nem utolsó sorban mások munkájára.
„Strandunk sincs már” – vágja rá egy tősgyökeres helyi, akit a közelgő turisztikai szezon előtt kérdeztem véletlenszerűen, találomra esetleges hiányosságainkról. Mélyvíz ez most, gondoltam, és felhívtam figyelmét a Tavasbarlangra, mint fő attrakcióra, bár tényként leszögezhetjük: a válaszadó bácsi „vágya” inkább szól(na) a helyi lakosságnak.

Megújulás – kívül-belül, sokak tűzik ezt zászlajukra a végre-valahára éledő évszak kezdetén. Városunkra is ráfér a ráncfelvarrás, tény és való.