Nemrég múlt el november 11-e, az ókori világban is számon tartott őszi határnap, mely a középkor óta nemcsak a 40 napos karácsonyi böjt előtti kisfarsang időszakába eső nap, de egyben Szent Márton ünnepe is.
Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje, a francia uralkodók patrónusa volt, de a legenda szerint első királyunk, Szent István is hozzá fordult segítségért, mielőtt a pogányok ellen indult. A késő római időkben élt szent Tours püspökeként is szüntelenül úton volt, hogy falvakban és tanyákban hirdesse az igét, s harcoljon az eretnekek és a pogányok ellen. A gyógyításai, csodatételei révén hívei körében rendkívüli népszerű Márton püspök híre még életében messze földre eljutott, s halála után nem sokkal már szenteknek kijáró tisztelet övezte.

Hazánkban Márton országpatrónusi szerepét az idők folyamán Szűz Mária kultusza háttérbe szorította, ám egy 18. századi magyar püspök, Padányi Bíró Márton névadó szentje munkásságában találta meg azt a szellemiséget, melyet követni kívánt: míg a késő római időkben Márton a pogányság, addig a 18. században Padányi a reformáció térhódítása ellen küzdött. Sümegen emelt püspöki székhelyén ezért Padányi neki szentelte kápolnáját, ahol imái közben a szent halálát és megdicsőülését ábrázoló festményeket szemlélhette.
Talán kevesen tudják, de a kápolna, s így Sümeg is, ma a Balaton-felvidéken át a Vág völgyéig vezető, két országot (Magyarország, Szlovákia) érintő egyik Szent Márton-út hivatalos állomása. A kápolnába vezető folyosó megújult tablóin ezentúl Tours-i Szent Márton csodákkal végigkísért életéről és kultuszáról olvashatnak a Püspöki Palota látogatói.