Az ünnepeket, hosszúhétvégéket megelőző napok általában forgalmas, nyüzsgő órák mindenütt, így Tapolcán is. 2013 márciusában azonban az időjárás közbeszólt.

Országszerte hallani bajbajutottakról, árokba csúszott autókról és pályaudvarokon veszteglőkről, a tavaszi hóvihar nagyjából szűkebb térségünket, a teljes Dunántúlt egy nagy hógömbbe helyezte. A télies csapadék mellé társuló, helyenként hatalmas sebességű szél szinte ellehetetleníti a látási viszonyokat, és a gyalogos közlekedést is megnehezíti.
Az egyik forgalmas, helyi bolt forgalmán is érződött a rendkívüli időjárás, alig volt vásárlójuk. Délután több időpontot is kénytelenek voltak lemondani – tudtam meg egy ott dolgozótól. Pár házszámmal arrébb, egy szintén sűrűn látogatott lottózóban értesültem arról, hogy bizony ott is érezteti hatását az ítéletidő: „Én ki sem mozdulnék, ha nem volna muszáj” – mondta a terminálkezelő.
Haladva a pályaudvar felé – már amennyire ez lehetséges volt – itt-ott eldőlt kukákat láttam, embereket alig – látszólag inkább az autósok próbáltak hazajutni, megfontolt, óvatos tempót diktálva. Csekkeket feladni még benéztem a postára is, ahol nyoma sem volt az ilyenkor szokásos délutáni csúcsnak; sorban állnom sem kellett, nagyjából négyen intézték ügyeiket előttem. Hogy riadalmat ne keltsek, fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem tűntek el az emberek a városból: az autóbusz-pályaudvar váróterme zsúfolásig volt várakozókkal. „Nem tudjuk, hogy meddig leszünk még itt. Veszprémből több órás késéssel értünk ide, és a hírek szerint ma már nem jutunk haza Sáskára” – válaszolt kérdésemre két fiatal diáklány, akik azért megnyugtattak: lesz hol éjszakázniuk.

Aki tehette, ki sem mozdult ma otthonról – eleget téve a hatóságok kérésének, és saját biztonságuk védelmének is. A legfrissebb időjárás-jelentések szerint holnapra talán enyhül a tél, így nem lesz akadálya annak, hogy kimozduljunk – ünnepi programokra, vagy csak egy téli-tavaszi sétára a munkaszüneti napon.