Hideg van, és sötét. Reggeli tapasztalatok az év leghosszabb hónapjából, januárból. Bezzeg a takarónk alatt még milyen kellemes meleg volt! De indulni kell, hiszen a munka télen is vár.
Forgalom, zsúfoltság, és továbbra is fázunk; álmos arcok a pályaudvaron, ásító bácsi áll sorban az újságos standjánál. Hát sosem kel már fel a nap?
Rossz hír, hogy az e féle időjárás, és a tapasztalt jelenségek az évszak sajátosságai, az ebből fakadó lehangoltság – különösen az ünnepek elmúltával – pedig általános jelenségnek számítanak.
Ki korán kel… Ha manapság nem is lel feltétlenül aranyat, azért mégis – legbelül – boldog lehet. Hiszen van munkája, vagy iskolába járhat. Máris itt egy apró indok, ami reményt adhat a folytatáshoz. De hogy igazi, jó hírre is ráirányítsuk a figyelmet: észrevették már, hogy – ha csak árnyalatnyival is – később sötétedik délután? Mire véget ér az első 31 nap, nagyjából 30 perccel tovább lesz/van nappali világosság.
Az éltető fény – maga a remény.