Felgyorsult életünkben egyre-másra érnek minket csalódások. Manapság nehéz igazi példaképeket találni, akik története ösztönözhetne minket, vagy legalábbis nem a XXI. században kell keresni őket. Az új idők romlott, gyenge hőseinek jelleme korunk hű lenyomata lehet.

A sport világa a sokszor emberfeletti teljesítményekről, kitartásról, győzelmekről kell(ene) hogy szóljon; azért a feltételes mód, mert 2013 eddig nem ezt kínálja. Az évek óta húzódó kerékpáros ikon, Lance Armstrong ügyében januárban érkezett a kijózanító vallomás; a korábbi többszörös Tour de France győztes töredelmesen elismerte, hogy sikereit tiltott szerek használatának, köznyelven a doppingolásnak köszönhette. Mondta mindezt az érintett rezzenéstelen arccal egy amerikai interjúműsorban az egész világ szeme láttára, látszólag egy szépen felépített, mondhatni menedzselt folyamat végén. Armstrong esete azért különösen elítélendő, mert a sportoló rákbetegségből gyógyulva nyerte sorozatban a versenyeket; Alapítványán keresztül gyermekek, betegek millióinak üzente, hogy győzelmei nem csupán az egyén sikerei, hanem maga a gyógyulásba vetett hit millió sorstársa számára. Ha neki sikerülhetett, bárkinek fog - sajnos sokan csalódtak benne.
A legfrissebb bukás kétségkívül a dél-afrikai atléta, a barátnőjét vélhetően meggyilkoló Oscar Pistorius nevéhez fűződik. Az ő akaratereje – művégtagjaival futott az olimpián is – sokak lelki támasza lehetett világszerte, aljas módon elkövetett tette viszont lerombolta „szobrát”. Lám, ők is csak gyarló emberek, a (sport)világ pedig újra megtudta: Nem minden(ki) az, aminek látszik.

Új hősök – modern forma, mégis tartalom nélkül. Tisztelet a kivételeknek.