Hogy milyen különleges hónap is december azt jól példázza, hogy szinte a karácsonyi várakozás minden napjára jut valami emlékezetes – a mai például Luca napjáról, és az ezt körülvevő népi szokásokról nevezetes.

Nem kifejezetten babonás nép a magyar, Luca napjához mégis rengeteg hiedelem kapcsolódik – elődeink kis túlzással minden történésnek jelentőséget biztosítottak, ami e napon történt: az első látogatóból például a várható termésre tudtak következtetni. Szent Luca példamutató élete, mártírhalála nem tartozik a kereszténység meghatározó ünnepei közé, neve és hagyománya mégis fennmaradhatott – van hol erőteljesebben (Skandinávia), nálunk inkább szokások útján, boszorkányként.
A róla kialakult gonosz-kép védekezésre sarkallta a magyar vidék lakóit: állataikat fokhagymával dörzsölték, hamut szórtak az ólak elé vagy éppen elrejtették seprűiket – nehogy a kósza gonosz „banyák” azok segítségével jussanak el több helyre, vagy megkívánják, elragadják haszonállataikat.
Legismertebb szokás e nap kapcsán a Luca székhez kapcsolódik. Részletesen meghatározott paramétereknek megfelelően kellett elkészíteni Luca naptól számított 13 napon belül, kilencféle fából – úgy, hogy minden nap csupán egyetlen újabb művelettel lehetett „fejleszteni”. Innen ered a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke” A hiedelem szerint miután elkészült, december 26-án az éjféli misén a férfiak erre állva leshették meg a boszorkányokat.

Az ünnepkör egyik legérdekesebb napját ma már közel sem veszik olyan komolyan, mint mondjuk a közelgő végítélet ígéretét – de különös szokásainak köszönhetően még ma is őrzi Szent Luca nevét.