A legtöbb médiafelületen vezető hírként jelent meg két hete, hogy ártalmatlanították az ajkai/nyirádi rablópáros fegyveresen menekülő, második tagját is. Testvéroldalunk, az infoAjka.hu is beszámolt az örvendetes tényről; bejegyzésük alatt ugyanakkor nehezen emészthető hozzászólásokra leltem – megjegyzem, maga az alapcselekmény is ilyen.

Elsőként mindjárt a mindössze 19 éves (!) gyanúsított édesanyja kelt „eltévedt” gyermeke védelmére. Állítása szerint szó sem lehet elfogásról, fia önszántából adta magát rendőrkézre. Egy „anyatigristől” esetleg elfogadható magatartás ez, hiszen nyilván nem ideális állapot, hogy a második X küszöbén álló csemete ellen hajtóvadászatot kénytelen indítani a rendőrség (csendben megjegyezném, ezen a ponton a szülő felelőssége sem elhanyagolható), az viszont érthetetlen, hogy a további hozzászólók kötött olyanok is vannak, akik „kitartást” kívánnak a fiúnak. Ép ésszel nehezen felfogható a szolidaritásvállalás miértje.
A srácot, és társát gyanúsítják ugyanis egy korábban elkövetett gaztettel, egy veszprémi benzinkút kifosztásával is. Fegyverrel felszerelkezve, tehát erőszaktól átitatva, másokat veszélyeztetve élték mindennapjaikat – lehet, hogy a következő célpont (veszprémi és sümegi támadásuk után – utóbbinál megtámadták egy busztársaság alkalmazottját) éppen egy tapolcai egység, személy lett volna? Szerencsére ezt már nem tudjuk meg.
Ítéletet mondani nem tisztem sem az elkövetők, sem a hozzászólók felett, arra való a bíróság, illetve a mindennapok, nyilván – akár a mesében – mindenki előbb-utóbb elnyeri méltó „honoráriumát”, ha szabad így fogalmaznom. Mégis érdekelne a bűncselekmények elkövetésének motivációja, valódi oka. Egy ennyi idős srácnak jó esetben még nem az iskolapadban lenne a helye? Optimális esetben – és pont.
Az életben nem minden alakul úgy, hogy abban a bizonyos könyvben meg van írva, pontosabban mindenkinek máshogy vetették papírra. Újra megtanulhatjuk tehát, hogy különbözőek vagyunk, nem mindenben értünk egyet. Adott eseménynek többféle olvasata is lehet, jó és rossz vélemény egyaránt megfér egymás mellett; az interneten pedig ezen megállapítás hatványozottan igaz.

Ilyen ez a világ – legyintenek sokan, sokszor, sok-sok mindenre; és talán jelen esetben is ez a gondolat állja meg leginkább a helyét. Milyen is? A fentebb említettekhez hasonló „sokk” után jobb nem belegondolni.