Az intézményvezetővel, Igaz Sándorral összefogva tudtak segíteni tizenkét, nehéz körülmények között élő gyerkőcön.

Vastag kabátokat, pólókat, nadrágokat, lisztet, cukrot és olyan ruhákat és élelmiszereket gyűjtöttek össze - azok az emberek, akiknek sok-sok szájat kell szintén etetni – amiket ez a pár lurkó más úton-módon nem kapott volna meg.

A kezdeményezés köszönhető elsősorban: Üvegesné Molnár Anitának, Kálócziné Giczi Natasának, Fülöpné Ihász Ilonának, Kondor Péternek és nejének, illetve természetesen mindenki másnak, aki megmozdult, és felkutatta a rég nem hordott ruháit olyanok javára, akiknek ha nem is sokkal, de nagyobb szükségük van rá.

Hobotól származik az idézet, hogy „Minden városban adj pénz egy koldusnak”. Mi ezt azzal egészítenénk ki, hogy ha nincs pénzed, nem kell pénz adnod, mindig talál az ember otthon egy-két nem hordott ruhát, sarokban porosodó játékot, fel nem használt konzervet, ha az van, adj azt. Közhely, de adni valóban jó; és nem csak karácsonykor az!