Szent Márton példamutató életéről rengeteg legenda ismert. A jóságos Márton nevét több népszokás, szólás-mondás örökítette meg az utókor számára, napjainkban is többféleképpen őrzik emlékét – például Tapolcán is, ahol lámpás felvonulást, hagyományőrző vacsorákat szerveznek a következő időszakban.

De hogyan kapcsolódik össze a libákkal Szent Márton neve? Márton napján, ha a lúd jégen jár, karácsonykor vízben poroszkál, vagy Aki Márton-napján libát nem eszik, az egész éven át éhezik – tartják a népi mondások. Nos, a legenda szerint Szent Márton – amikor üldözték katolikus vallásáért – egy ízben a libák között talált menedéket egy ólban. Az utódok számára örvendetes lehet ez a tény, ugyanis nemcsak a jóslásnak van hagyománya ennek köszönhetően, hanem a bőséges libavacsoráknak, és a finom új borok fogyasztásának is. Megint csak egy hiedelem szerint ugyanis abornak Márton a bírája, vagyis egykor az ő neve napján, november 11-én érkezett el a friss nedű kóstolásának ideje. Névnapja egyben temetésének évfordulója is – Az egykori püspök korában így állítottak emléket ennek a szomorú dátumnak.

Kivétel nélkül majd minden étterem – régiónkban sincs ez másként – „libával jár a borban” a következő időszakban, minden vendéglátó igyekszik a hagyományból hasznot húzni. Érdeklődő pedig van, hiszen a liba finom - például a combja diós-mézes tálalásban póréhagymás karottával, vagy sokak kedvence a máj, gyümölcságyon.

Persze, nem csak a vendéglátóhelyeken ehetünk egy jót Szent Márton ünnepén – nagyszüleinknél, vagy a vidéki portákon, ahol még manapság is, szép számmal tartanak ludakat is többen összeülnek egy jó libavacsorára. De mitől is annyira jó? A libák kezdettől fogva különös gondoskodást igényelnek, de meg is hálálják a törődést – felelte kérdésemre egy baromfikkal foglalkozó helyi asszony. Hónapokon át „cseperednek” a ludak, de bárki bármit mond – a libamájnál nincs finomabb! – zárta mondandóját a megkérdezett. De talán a húsa – persze, aki szereti az állatból készült ételeket, az mindezt tudja.

A mai Szombathely területén született későbbi püspökről tehát többféleképpen emlékeznek – Szent Márton nevét megörökítette több templom, településnév vagy hagyomány. Odaadó, gondoskodó munkája elismeréseképpen szentté avatták – neve méltán maradt fent.

A helyi, tapolcai hagyományőrző felvonulásról bővebben itt olvashat.