Legjobb barátunk, a kutya is csatlakozik a közeljövőben egy széles körű társasághoz. Mielőtt arra gondolnánk, hogy különös, titkos életet élnek kedvenceink és ott „szervezkednek”, leszögezném: szó sincs erről, csupán a nemrég elfogadott rendelet értelmében a magyar ebeknek is kötelező lesz a kutyachip néven elhíresült azonosító eszköz, melyet európai és amerikai társaik már régóta használnak – sikerrel. Nálunk január elsejétől szeretnék kötelezővé tenni, és a négy hónaposnál idősebb kutyákra vonatkozna.

De mi is az a kutyachip? Egy körülbelül rizsszem méretű kis kapszuláról van szó, melyet az állatorvos helyez a kutyus bőre alá, a nyakrész környékén. Szintén ő tudja regisztrálni ezt az állatvédő szervezetek rendszerében, e nélkül ugyanis hasztalan az eszköz; a benne található vonalkódok pedig azonosításra szolgálnak, melyek egy sor problémát szűntethetnek meg egy csapásra. Fájdalommentes, és veszélytelen a blökire nézve a beadása, és a „viselése” is.
Lényegében ennyi, de hogy ez miért jó? Nos, a leolvasóval rendelkező állatorvosokhoz kerülő négylábúnak gyakorlatilag ez a személyi igazolványa – miután felismerték a vonalkódot, azonnal megjelennek a gazdi adatai. Példa: ha egy gazdátlannak vélt, egyébként elkóborolt kutyus orvoshoz kerül, hamarabb visszakerülhet otthonába. Vagy ha egy állattartó felelőtlenül megválik tőle, ha úgy tetszik, kiteszi korábbi kedvence szűrét, nem maradhat titokban – az állat befogása utáni azonosításnak köszönhetően nemcsak fel lehet venni a kapcsolatot, de felelősségre is lehet vonni a tulajdonost. Nem mellesleg könnyen új, méltóbb gazdit találhatnak az ebnek. Mint fentebb írtam, fontos a regisztráció, önmagában a chip beültetése ugyanis semmit nem ér. Miután azonban az állatorvos regisztrálta kutyusunkat, bekerül a Magyar Állatorvosi Kamara (MÁK) rendszerébe, az általuk működtetett honlapon vezetett nyilvántartásban pedig magunk is meggyőződhetünk az adatok helyességéről.

A chippel kapcsolatos kétségek eloszlatására álljon itt egy tény: a rendszer bevezetésével a legtöbb kutyus megmenthető az elaltatástól. Sajnos ugyanis a menhelyek kapacitása is véges, ebből pedig következik, hogy a megunt, „feleslegessé vált” ebek sorsa manapság szomorú, de ez. Bár minimális és egyszeri költségről beszélünk, az állattartásra nem méltó emberek jó eséllyel kiszűrhetőek lesznek a bevezetésre kerülő kutyachippel – a legtöbb „farokcsóváló” legnagyobb örömére.