Hockenheimben, ezen a tradicionális helyszínen többen is otthon érezhették magukat: Öt versenyző képviselte Németország színeit, többen elmondták, hogy a pályától nem messze nevelkedtek. Közülük is a sorozat címvédője, Sebastian Vettel volt a legesélyesebb a győzelemre – Német pilóta saját közönsége előtt 2006 óta nem tudott nyerni.

Mintha csak Nagy-Britanniában maradtunk volna. Hasonlóan az előző helyszínhez a péntek-szombat Németországban is esőáztatta volt, ez azonban különösebben nem határozta meg az események alakulását. Ezúttal ugyan nem állt az időmérés, mégis ismét a Ferrarit hajtó Alonso szerezte meg az első rajthelyet, maga mögé utasítva a hazai kedvenceket, Vettelt és Schumachert. A vb-címre hajtó Webber öt hellyel hátrébbról rajtolhatott büntetése miatt, akárcsak Grosejan és Rosberg. A vasárnapi startnál az élmezőny simán eljött, kisebb koccanások csak a hátsó traktusokban voltak. A verseny első meghatározó pillanata Hamilton defektje volt, ezzel a brit pilóta erre a napra kiesett a győzelemért folytatott harcból – később egyedüliként a versenyről is. Maga a futam egyébként izgalmas volt, az éllovas Alonso és Vettel mögé Button tudott még felzárkózni, Schumacher ezúttal nem volt versenyképes a Mercedessel. A három toppilóta nagyjából azonos technikai feltételekkel haladt az élen, bár ez ebben a szezonban nem újdonság – versenyről versenyre változó erőviszonyok jellemzik ezt az idényt. Az előző futamon lassú benyomást keltő Mclaren ezúttal Buttonnal harcolhatott a győzelemért, mi több, a leggyorsabb volt a mezőnyben, ám ez mégsem volt ezen a napon elsőségre váltható: hibátlan vezetéssel a spanyol Alonso tulajdonképpen rajt-cél győzelmet aratott. Később egy interjúban ő maga is elismerte: „Lehet hogy nem mi voltunk a leggyorsabbak, de mégis sikerült az első helyet megtartanom… Élveztem a versenyt, várom a folytatást…”

Az utolsó körök színvonalát emelte Button és Vettel csatája a dobogó második fokáért, amit a pályán – a helyi közönség nagy örömére – a világbajnok nyert meg; Kár, hogy a versenybírák szerint szabálytalan manőverrel, amit díjaztak is: 20 másodperccel megtoldották a befutó időt, ami mínusz 3 helyet jelentett a németnek. Kiemelkedőt futottak még a Sauberek – a sorrend módosítása után Kobajasi 4., Perez 6. helyen ért célba, ami egy ilyen „kiscsapat” életében nem futottak még kategória. A dobogó harmadik lépcsőjét a csendesen előre törő Kimi Raikkönen örökölte meg – árnyékként követi az élmenőket, életben tartva saját és csapata világbajnoki esélyeit.

A cirkusz tehát szedte sátorfáját, és meg sem áll Budapestig – a versenyzők egyik kedvence, az 1986 óta rendező Magyarország várja az autóversenyzés királyait. A 11. forduló eredménye meghatározó lehet a későbbiekre vonatkozóan: ha nálunk is jó eredményt ér el, Alonso magabiztos előnyre tehet szert összetettben. Valljuk be – nem sokan számítottunk erre a szezon kezdetekor. Talán maga a spanyol sem.

Német Nagydíj, a pontszerzők:

1- Alonso (Ferrari)
2- Button (Mclaren)
3- Raikkönen (Lotus)
4- Kobajasi (Sauber)
5- Vettel (Red Bull)
6- Perez (Sauber)
7- Schumacher (Mercedes)
8- Webber (Red Bull)
9- Hülkenberg (Force India)
10- Rosberg (Mercedes)

A pontverseny élmezőnye tíz forduló után:

1 – Alonso – 154 pont
2 – Webber – 120 pont
3 – Vettel – 110 pont
4 – Raikkönen – 98 pont
5 – Hamilton – 92 pont