A mai napon aztán minden történt velünk. Büszkék voltunk és csalódtunk. Sírtunk, hol örömünkben, hol bánatunkban. Vörösre tapsoltuk tenyereinket, rekedtre kiabáltuk hangunkat. Lássuk röviden, mi történt az olimpia tizenkettedik játéknapján a magyar csapattal!

Kezdődött az rögtön a reggeli programmal a kajak-kenu pályán. Nagy reményeink fűződhettek – jogosan – a döntőket illetően. Elsőként Vajda Attila 1000 méteren szállt vízre. A címvédő azonban jócskán beragadt a rajtnál, s hátrányát a végkifejletig sem sikerült ledolgozni, így a hatodik, pontszerző helyen zárt. Vajda a döntő után elmondta: "Természetesen jobb eredményre számítottam, de úgy érzem, kihoztam magamból a maximumot, mindent megtettem. Azért jöttem ide, hogy kihajtsam magam, mindent megpróbáltam, indítottam, de gyorsabbak voltak a többiek. Ilyen a sport, egyszer fenn, egyszer lenn. Most van újra négy évem. Változnak az idők, ez a mezőny nyolc éve, de négy éve sem volt ilyen, nagyon összesűrűsödött. Aki bekerült a döntőbe, azok közül bárki nyerhetett."

Néma csend honolt, de 11 óra után újra felcsillant a remény, mikor a Dombi - Kökény páros szállt harcba az éremért. 250 méter után a svédekkel csatáztunk az első helyen, 750 méternél már vészesen megközelítettük őket, ekkor hajrára kapcsoltak a magyar versenyzők. A svédeket lehagyva már a németek közelítettek meg minket, végül a portugálokkal - illetve inkább előttük, 53 századmásodperccel a magyar páros megnyerte a futamot.

Még fel sem ocsúdtunk a győzelmi mámorból, a női kajak négyes startolt a pályán. 150 méterrel a cél előtt egyértelműen a csúcsra törtünk, s elsőként értünk célba. Fazekas-Zur Krisztina, Kovács Katalin, Kozák Danuta és Szabó Gabriella jóvoltából a második magyar aranyt ünnepelhettük Eaton Dorneyban, s immár hatodszor hallgathattuk meg a magyar Himnuszt a 2012-es nyári játékokon.

Az eredményhirdetést követően már kapcsolhattunk is át a Magyarország-Izland kézilabda mérkőzésbe. A tét a legjobb négybe kerülés volt. Minden bizonnyal, az egyik legidegtépőbb, legizgalmasabb meccset figyelhettük végig. Míg a magyar válogatott a mérkőzés elején elhúzott, az izlandiak rendre visszazárkóztak, s az utolsó pillanatokban átvették a vezetést. A rendes játékidő utolsó 20 másodpercében az izlandiak egy góllal vezettek, s hétméterest dobhattak. Ezt azonban a mérkőzésen végig kiválóan védő Fazekas Nándor kivédte, a labda magyar kézbe került, s könyörtelenül az izlandi kapuban landolt. Így következhetett a 2x5 perces ráadás, ami szintén nem döntötte el a találkozót. A második hosszabbítás után azonban bravúros játékkal a magyar válogatott került elődöntőbe. A mérkőzés végeredménye 34-33.

A délután folyamán a kalapácsvető Orbán Éva eredménye nem bizonyult elégnek a döntőhöz, így a 17. helyen zárt, míg a szabadfogású birkózás magyar versenyzője, Sastin Marianna ugyan túljutott az első körön, a legjobb tizenhatban búcsúzott a versenytől.

Hosszabb lélegzetvétel után ismét belecsaptunk a lecsóba. A közeg ismét a víz volt. Magyar vízilabdázóink az olasz válogatottal mérkőztek a negyeddöntőbe jutásért. Az első két negyed szoros együtthaladással folyt, a harmadik negyedben azonban az olaszok jobban ki tudták használni lehetőségeiket, s bár az utolsó másodpercekig bízhattunk az egyenlítésben, a magyar aranykorszak a legjobb nyolc között 9-11-es olaszoktól elszenvedett vereséggel lezárult.

Ne csüggedjünk azonban! A holnapi nap folyamán a verseny folytatódik. Három döntőben vagyunk érintettek (és esélyesek) a kajak-kenu pályán, a női vízilabdások pedig a bronzért ugranak medencébe! Hajrá Magyarok!