Az első magyar érdekeltségű versenyszám a kajaknégyes 1000 méteres döntője volt. Az elrontott rajt után (a magyar csapat ugrott ki hamarabb) a második indulásnál az ausztrál négyes tört az élre. Nem hagytuk őket magukra, szépen csatlakoztunk az élbolyhoz. A célnál a cseh csapattal csatáztunk az ezüstért, s végül a magyar hajó a Kammerer Zoltán - Tóth Dávid - Kulifai Tamás - Pauman Dániel legénységgel érkezett a dobogó második fokára. Az éremátadó ceremónia nagyon vidám hangulatban zajlott, a magyar szurkoltábor eufórikus hangulatban üdvözölte ezüstérmeseinket. Pauman Dániel ekképp értékelte, milyen érzés ezüstérmesnek lenni: „Mintha egy kád Nutellában ülnék.”

A következő versenyszámban szintén érdekeltek voltunk, hiszen az a Kozák Danuta szállt vízre 500 méteren, aki mind az elő – mind a középfutamot tekintélyt parancsolva nyerte meg. S ha nem is rajt-cél győzelmet aratott - hiszen Osyipenkóval nagyot csatázott -, az utolsó 100-150 méteren olyan hajrát produkált, mellyel egyértelműen maga mögé utasította a mezőnyt, s az ukrán címvédőt. Az eredményhirdetés legszebb pillanata egyértelműen az volt, mikor a magyar Himnuszt a szurkolótábor hangosan együtt énekelte.

…és itt még mindig nem volt vége. Az 500 méteres kajakketes döntőjében a kétszeres címvédő Kovács-Janics páros szállt vízre, hogy felállítson egy olyan rekordot, ami eleddig egyetlen párosnak sem sikerült, nevezetesen: egymás után három olimpiát nyerni ugyanabban a felállásban. Bár jól rajtoltunk, a német kettős ellentmondást nem tűrően érkezett elsőként a célba, a magyar hajó a második helyen siklott be. Bár a magyar lányok nem voltak felhőtlenül boldogok, a magyar szurkolótábor – az eddigiekhez hasonlóan – a leghangosabb biztatással és dicsérettel halmozta el versenyzőinket.

A következő versenyszám női hosszútávúszás volt, ahol Risztov Éváért szoríthattunk. A táv nem csekély, tíz kilométer. A magyar versenyző nem tartozott az éremesélyesek közé, azonban a rajt után a második helyen úszott, majd az élre került. Az utolsó kör megkezdésénél már tetemes előnyre tett szert. A kommentátor ugyan végig pesszimista – vagy mondjuk így – visszafogott hangon beszélt (dicséretes, hogy nem akarta elkiabálni a győzelmet). A végső küzdelemben az amerikai Haley Anderson nagyon ráúszott Évára, de nagyobb szívvel, abszolút megérdemelten végül a mi Évánk 1 óra 57 perc 38 másodperces időeredménnyel léphetett a dobogó legfelső fokára. Példája lebegjen szemünk előtt!

Nem, itt még mindig nem fejeződött be a nap. A magyar csapat már az éremtáblázat nyolcadik helyét foglalta el, mikor háromnegyed nyolc előtt öt perccel a Merész András vezette vízilabdás lányok a bronzért ugrottak medencébe. Az ausztrálok a mérkőzés közben 3-4 góllal is vezettek, az utolsó pillanatokban egy góllal, 10-11-re úgy tűnt, megnyerik a mérkőzést. A már-már ausztrál örömhullámban úszó medencében azonban az utolsó másodpercekben magyar kézbe került a labda, s az az üres kapuban landolt. 11-11! Következhetett a hosszabbítás, ahol az utolsó fél percben már 12-11-re hagyott ott minket az ausztrál válogatott, az utolsó másodpercekben pedig újabb ausztrál góllal biztossá vált, hogy a magyar csapat a negyedik helyen zárja a női vízilabdatornát.

Csodaszép csütörtököt zártunk tehát! Büszkék lehetünk a magyar sportolókra, annál is inkább, mert jelenleg a magyar küldöttség az éremtáblázat nyolcadik helyén áll: 8 arany, 4 ezüst és 3 bronzéremmel! Ugyanakkor a népesség/eredmény arányát tekintve hazánk az előkelő második helyet foglalja el.

Az olimpia lecsillogóbb napja talán véget ért, a verseny azonban még korántsem! Pénteken Vajda Attiláért és Janics Natasáért szurkolhatunk, hogy bejussanak a szombati döntőbe. Este pedig kézilabdázóink lépnek pályára a svéd csapat ellen. Óriási csata várható. Valamint még a férfi vízilabdások is versenyben vannak az 5-8. helyért.

Bíztassuk tovább teljes szívvel a magyar csapatot! Hajrá magyarok!