A múlt hétvégén este 9 tájban jártunk a városba, gondoltuk mehetünk vidáman szórakozni, semmi sem állja az utunkat. Nos, tévedtünk. A Kossuth utca és az Arany János utca sarkán ugyanis egy kutya tetemébe botlottunk. Szó szerint belebotolhattunk volna, ha a táraságunk egyik tagja nem hívja fel rá a figyelmünket, mivel Ő már ezt egyszer 6 órakor is látta. Bár Ő kikerülte, gondolván valaki már biztos szólt a rendőröknek. A kutyus a járdán feküdt, holtan. Bár első ránézésre úgy tűnt, mint ha egy alvó állat lenne, azzal a különbséggel, hogy egy nagy vértócsa volt körülötte. Ekkor felmerült a kérdés mindegyikőnkbe, hogy ez komoly, tényleg ez van Tapolcán, hogy délután hat óta, vagy ki tudja, mióta hagynak egy állatot, döglötten a járda kellős közepén heverni? Pénteken volt az eset. Este hatkor van, aki munkából megy haza, vagy a napköziből viszi haza a gyerkőcöket, esetleg épp indul egy esti programjára. Senkinek nem szúrt szemet? Senkit nem zavart? Nem egy kisgyerek mehetett volna oda hozzá. Véleményünk szerint egy autó csaphatta el, de persze ezt nem láttuk, de bármi, azaz bárki okozta a halált, nem zavarta, nem gondolta úgy hogy segíteni kéne? Így tenne akkor is, ha egy emberről lenne szó?

Persze, ha a kedves olvasók közül volt olyan, aki próbálkozott szólni valakinek, az ne vegye magára ezeket a szavakat. Hiszen mi hiába nem sétáltunk el mellette szó nélkül, sikerrel sajnos mi se nagyon jártunk.

Szerencsénkre pont jöttek a Polgárőrök, azok, akiket bár sokan szidnak, vagy még annyian nem is ismernek, ők kint vannak hétvégén is, hidegben is, akkor is, amikor más már alszik, vagy bulizik. Így volt kinek szólnunk. Mivel ilyen esettel még ők se találkoztak szóltak a rendőröknek. A vége a történetnek az, hogy péntek este nem lehet azzal a kutyával semmit se tenni, mivel Tapolcán nincs gyepmester, szombaton pedig nincs szemétszállítás, így még egy zsákba se lehet berakni a szerencsétlen döglött állatot.

A Polgárőrök jelezték ezt felénk, és azt is, hogy amint lejár a szolgálatuk, be fogják írni a szolgálati naplójukba, hogy tudják legközelebb mi ilyenkor a teendő. Mi, és ők – a város Polgárőrei - tehát megtettünk mindent, amit lehetett. Annyit sikerült elérni, hogy szombat reggel már nem volt ott a kutyus.

Reméljük sikerült azóta választ kapniuk a Polgárőröknek, hogy mi ilyenkor a teendő! Így kérünk mindenkit, hogy legközelebb bármilyen hasonló esettel találkozik, ne tegyen úgy mintha nem vette volna észre, szóljon, segítsen, vagy kérjen segítséget! Van városunknak Rendőrsége, Polgárőrsége, lehet gyepmestere nincs, de minél jobban odafigyelünk egymásra, annál több dologra hívhatjuk fel a figyelmet, és közös erővel találhatunk rá megoldást is.