47 év. Rövid földi pályafutás jutott Bódi Lászlónak, mindenki Cipője nem koptatja tovább a 67-es utat. A sümegi, tapolcai térségben is népszerű zenekarával, a Republickal előadott dalok az ikon távozását követően sem veszítenek népszerűségükből, mondanivalójukból.

Az elmúlt két évtized meghatározó együttesse méltán volt generációk kedvence – különböző fesztiválokon, családi eseményeken szolgáltatta sokaknak a talpalávalót. Korra, nemre való tekintet nélkül kötött össze többeket a vidám vagy olykor mély gondolatokkal tűzdelt nóta, melyeknek szövegét maga a frontember írta; az a zenész, aki az erdő közepéből immár végleg csillaga után eredt, tátongó űrt hagyva maga után a magyar zenei élet egén. Nem voltam rajongó. Mégis azt gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akit valamilyen formában élmények kötnek a népszerű dalokhoz. Csak hogy egy szolidabbat említsek, emlékeim között őrzöm azt a néhány évvel ezelőtti lakodalmat, ahol a násznép külön kérése volt, hogy kizárólag Republic-slágerek szóljanak majd – számomra felejthetetlen pillanat, ahogy az egyik meghívott önfeledten dobálta lábbelijét, és közben azt kiabálta: Cipő! Nekik azok a dalok a fiatalságukat idézték, mint később megtudtam.
A lényeg, hogy bár új slágerek nem születnek a sikercsapattól, – az eredeti felállásban legalábbis sajnos már semmi esetre sem - így is maradandó örökséget hagyott maga után az előadó. Aki annak ellenére, hogy megpihent, még életében elérte – halhatatlanként fogja megőrizni az érdemes közönség emlékezete.

A kismadár elszállt –a dal örök.