Magyarország ünnepel. Ünnepli az 56 évvel ezelőtti akaratot, a bátrakat, azokat, akik elestek egy szebb jövő reményében, és azokat, akik példát mutattak a világnak. Október 23-án ’56 halhatatlan hőseire emlékezünk országszerte – Tapolcán is.

Az események ismertek. A budapesti és vidéki egyetemisták, diákok szervezkedni kezdtek, egy nép mondott nemet az elnyomásra, zsarnokságra, és állt ki saját szabadságáért. Nemzetközi összefogás próbálta a forradalmi lángot őrizni, – például vér, gyógyszer és élelmiszeradományokkal nyugatról – melynek fénye végül eltompult a rettenetes szovjet túlerővel szemben, mégis örök. Dicsőséges napokon át állta a sarat az önkéntesekből – többek között tanulókból, családapákból - verbuválódott magyar sereg, akiknek sikeréért fohászkodott a pápa felszólítására az egész katolikus világ. Történelmi tény, hogy a hazánkban évek óta élő szovjetek mellett a tüntetésekre kivezényelt – a sapkájukról a vörös csillagot elhajító – katonák is a felkelők pártjára álltak. 1956 októberének történéseit napjaink külügyminisztere így foglalta össze: „Nagy dolgokban nincsen kis nép”

És igaza van. A világhírű Time magazin által az Év embere címet 1956-ban elnyerő magyar szabadságharcos megelégelte a szolgasort, kiállt igazáért, és utolsó leheletéig harcolt hazájáért, a piros-fehér-zöld színekért. Rájuk vagyunk büszkék október 23-án, évről-évre – nem csak Magyarországon.

A forradalom híre ugyanis bejárta az egész világot. Az emberi szabadságvágy elnyomásának következményeire figyelmeztet. Erőt ad minden Dávidnak, aki Góliáttal áll szemben.
1956 őszén nem csak Magyarország, az egész világ felébredt kicsit – főleg a harcok vérbe fojtása (ugyan ezt történt szintén ’56-ban, Lengyelországban is), és az azt követő szovjet megtorlások hatására be kellett látni: a totális vörös diktatúra nemhogy népellenes, de hosszú távon teljesen életképtelen is. A magyar forradalom, és annak nemzetközi visszhangja végső soron előidézte a keleti blokk válságát, később a Szovjetunió bukását is.

„Szabadság, szerelem. E kettő kell nekem. Szerelmemért feláldozom életem. Szabadságért feláldozom szerelmemet” – Petőfi Sándor 1847-es sorai igaznak bizonyultak egy évszázaddal később, ’56 októberében is. Mai szemmel elgondolkodtató, hogy vajon 2012-ben sikerülne ugyan ezt véghezvinni? A magyar nép ősi erejében bízva biztosan. Tisztelet a résztvevőknek, 1956 halhatatlan hőseinek!

A XX. század egyik legnagyobb hatású honi eseményéről megemlékezés lesz Tapolcán is, a programot itt találja.