Mint azt Bakos Györgytől, a településrész önkormányzati képviselőjétől megtudtuk, az „áldozat” falubéli jószág volt, aki – mintha csak tudta volna, hogy élete feláldozásával sok embernek szerez örömet – önként járult mind a 260 kilogrammjával a böllér elé. Jól összeszokott csapat várta már a disznót kora reggel a művelődési ház falukemencéjénél, ahol a szakszerű pörzsölés után gyorsan a bontófára került. Nem kevés izomerőt igényelt a hatalmas test mozgatása, de a jóféle borpárlat, a kétféle forralt bor és a finom tea erőt adott a hatalmas szélben, csontig hatoló hidegben szorgoskodóknak.

Tapolca-Diszel az elmúlt években komoly hagyományokat teremtett. Az év első tradicionális rendezvénye a disznóvágás, melynek alkalmával már gondolnak a későbbi helyi programokra is. Éppen ezért nem dolgozzák fel az egész állatot, mert jól jön majd gyepűtipráskor is a sonka, töpörtyű és szalonna. Miután a férfiak elvégezték a munka rájuk eső részét, Bene Károly vendéglátós szakember irányítása alatt a diszeli asszonyok vették át a főszerepet és készítették el az orjalevest, a sülthúsokat, hurkát, kolbászt, köreteket, terítették az asztalokat. Este ugyanis 140 vártak vártak vacsorára, hogy zene, nótaszó és határtalan jókedv kíséretében fogyasszák el az elkészült ételeket.